BÚÉK! Váááá :-)

2012 január 7. | Szerző: hapcivirag |

 Hatszáz éve nem írtam egy sort sem, viszont annnyira jó volt a szabim, hogy hű! 🙂 Az első héten idegrohamot kaptam csak úgy pihenéskezdetnek, aztán meg nem voltam hajlandó szinte semmit sem csinálni. Ez azt jelenti, hogy egész nap csináltam valamit. 30-án például elültettem: 1 törpefenyőt, 1 gránátvirágbokrot, 11 liliomot, 2 orvosi zsályát és 1 trombitafolyondárt. Aztán az összeset elcsúfítottam azzal, hogy vadhálóval körbevettem – de inkább randa legyen, mint Zizi által kiásott… 🙂

Ez a Steven Seagal tudhat valamit, mert a Mojo Priest albumát már több, mint egy hónapja nem tudom megunni.

Néztem egy rakás filmet is. Persze ezek 90%-a Jason Statham volt (a Mestergyilkos csak négyszer kábé), de azért volt közte más is. Pl. Jack Nicholson – Michelle Pfeiffer: Farkas.

Mindkettőt érdemes megnézni, a Mestergyilkos egy akciófilm tulajdonképpen; Jason Statham bérgyilkost játszik benne – nekem nagyon tetszett. A Wolf pedig már-már klasszikus, 1994-es film, mindkét színészóriás NAGYON komoly alakítást nyújt benne (a történet a szokásos: a Jack Nicholson által alakított figurát megharapja egy farkas és ő szép lassan átalakul…).

Meg volt olyan nap is, amikor együtt ültünk Pannával. Én olvastam, ő meg divattervezett (divattervező akar lenni a szentem már hónapok óta :-)), egymás mellett, néha szóltunk egymáshoz 2 mondatot, aztán ismét belemerültünk a dolgunkba. És annyira jó volt, komolyan, eszembe nem jutott volna, hogy így is lehet jólérezni magunkat. És az hagyján, hogy nekem jó volt, de neki is, mondta is, hogy kéne még ilyen napot csinálni. 🙂 Jahh, persze, olvastam is. Anyám elkövette az egyik halálos bűnt: könyveket vett nekem karácsonyra. Miért halálos? Mert ha könyvet kapok a kezeim közé, onnantól megszűnik a világ körülöttem, amíg ki nem olvastam. Két kriminovella-kötet volt, egyik jobb, mint a másik… Ruth Rendell novelláskötete és egy novella-válogatás (amiben volt általam már ismert is – Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle) – ebben volt legalább két kísértetes is, hát komolyan, le sem tudtam tenni.

(Ruth Rendell: Lehull a lepel és A fagyöngyös gyilkosság)

Az egyik barátnőmtől kaptam kölcsön egy rakás kutyásat is, hát az egyik valami bűbájos. Az a címe, hogy Dackelblick (német). Egy tacsi-keverék keres a gazdasszonyának új párt, persze mindezt a tacsimix szemszögéből. Hát nagyon jókat lehet rajta vidulni (a tacsimix egy kiváló tacskótenyészetből származik, az anyja félrelépett egy snájdig terrierrel, ebből született Carl-Leopold vom Eschersbach, a könyv főszereplője, akit a gazdasszonya – mivel nem tudja az eb nevét – egyszerűen elnevez Herkulesnek. Carl-Leopold ezen természetesen vérig sértődig, meg azon is, hogy folyton hangoztatják keverék mivoltát, de azért a gazdáját mégiscsak imádja és nagyvonalúan megbocsátja neki ezeket a bűnöket…).

És mindez hagyján, nem híztam egy dekát sem, sőt, fogytam…

Most persze megint jön a dolgozás ezerrel, de mivel a lányom az orrom előtt eszi a Kecskemétről hozott malasztorost, most képtelen vagyok tovább fűzni ezt a bejegyzésemet… 🙂

Azért egy zenére még futja… 🙂

Ki más is lehetne… Steven Seagal: Shake